70 éve alakult meg a Zeneműkiadó Vállalat


Hetven éve alakult meg a Zeneműkiadó Vállalat. Az évfordulóra emlékezve Facebook oldalunkon július 1-jétől kezdődően 70 napon keresztül bemutatunk egy-egy érdekes kiadványt mindegyik esztendőből. Tartson velünk ezen az izgalmas időutazáson!


A magyar állami Zeneműkiadó Vállalatot, az Editio Musica Budapest jogelődjét 1950. július 1-jén egy törvényerejű rendelet hívta életre.

A zeneműkiadásnak nagy hagyománya volt Magyarországon. A legrégebbi cég, a patinás Rózsavölgyi és Társa 165 éve kezdte meg működését; száz éven át a legjelentősebb hazai zeneműkiadó volt, amely az évtizedek során gazdag és színes katalógust épített fel. A 20. század elején Bartók és Kodály első kiadója volt, és bár a két nagy zeneszerző az 1910-es évek után műveik kedvezőbb külföldi terjesztésének reményében külföldi kiadókhoz szerződött, a két világháború között a Rózsavölgyi maradt számos kiváló magyar zeneszerző, többek között Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Lajtha László kiadója és műveinek terjesztője.

Bartók és KodályA 19. század végén új kottakiadó cégek alakultak: 1889-ben a Rozsnyai zeneműkiadó és 1893-ban a Bárd zeneműkiadó. A Rozsnyai kiadó főként a zenepedagógiai művek és a zenei könyvek kiadásában jeleskedett (Bartók világhírű Gyermekeknek c. sorozata is náluk jelent meg), a Bárd ugyanakkor a klasszikus és a népszerű művek kiadását szorgalmazta. A Magyar Kórus és a két háború között alakult több más kiadó a kórusművek, elsősorban az egyházi kórusok kiadására szakosodott. Ők adták ki Bartók Női karait és Bárdos Lajos legtöbb kórusművét. Az említett kiadókon kívül a két háború között virágzó könnyűzenei cégek is alakultak (Nádor, Csárdás).

Az 1948-1949-ben történt kommunista hatalomátvétel súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járt. Az egyik legelső és legnyilvánvalóbb változás a magánszektor kiiktatása volt - az állam központi rendeletet adott ki a magánvállalatok állami vállalatokká alakításáról. Az említett zeneműkiadókat ebben az időben államosították. Önálló tevékenységük megszűnt, vagyonuk, valamennyi szerződésük és kötelezettségük egyetlen állami céghez, a Zeneműkiadó Vállalathoz került.

Működésének első tizenöt esztendejében az állami vállalat egyetlen feladata a hazai piac ellátása volt. A gyorsan fejlődő nemzeti zeneoktatáshoz kínált kottát, könyveket adott ki zenészeknek és zenekedvelőknek, és számos kortárs magyar művet jelentetett meg. Az üzleti tevékenységet ebben az időben szigorú szabályokhoz kötötték: a kiadói terveket az állam hagyta jóvá és az állam fizette. Mindazonáltal e tizenöt év hozama nem volt rossz: megszületett a kottakatalógus, ami hozzáférhetővé tette a külföldön is elismert magyar zenepedagógusok kottáit, melyek később vitán felül exportképesnek bizonyultak. Ugyanezekben az években, mivel nem léteztek pénzügyi és terjesztési problémák, igen magas szintű könyvszerkesztőségi tevékenység folyt a kiadóban. Színvonalas zenei lexikonok, szakkönyvek és ismeretterjesztő könyvek jelenhettek meg. Az irodalmi szerkesztőség munkája ezekben az években nagyban hozzájárult a magyar zenetudomány megerősödéséhez. A zenei könyvkiadás virágkora a 70-es években is folytatódott.

Közben, a 60-as évek végén Magyarországon megújultak a gazdasági irányítás elvei és módszerei. A változás lényege az volt, hogy az állami tulajdonú vállalatokat gazdasági függetlenségre kényszerítették. Az állami zeneműkiadó esetében világossá vált, hogy a hazai piac egyedül nem lesz képes eltartani a vállalatot. Nagy jeletőséget kapott a zeneművek exportja. A háború előtti kis kiadók katalógusainak összevonása nagyon hasznosnak bizonyult. A tapasztalt zenetanároknak, a magas színvonalú grafikának és végül, de nem utolsó sorban a külföldön élő és működő magyar zenepedagógusoknak köszönhetően az 1950 után megjelent új pedagógiai kiadványok külföldön is piacképesnek bizonyultak. Ekkor az állami kiadó, külföldi szerződéseinek könnyebb kezelése érdekében nevét Editio Musica Budapestre (EMB) változtatta.

Az EMB irodái 1971 és 2003 közöttA 70-es és 80-as években az Editio Musica Budapest az úgynevezett szocialista piacon belül vezető pozíciót szerzett, annak ellenére, hogy évszázados hagyományokkal rendelkező vállalatokkal, például a lipcsei Peters kiadóval kellett versenyeznie, amely egyébként szintén állami ellenőrzés alatt állt. Ugyanebben az időben az EMB a nyugati piac számára is fontossá vált és jelentős külföldi szerződéseket kötött. A zenei könyvkiadás magas színvonala töretlen maradt és csaknem változatlan intenzitással folytatódott, bár a kottakiadás nagyobb szerepet kapott.

Ennek a mintegy húsz évnek köszönhetően az 1989-1990-ben bekövetkezett nagy szociális, politikai és gazdasági változások nem érték felkészületlenül a kiadót, amely képes volt viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodni a szabadpiaci feltételekhez. A kilencvenes évek elején bekövetkező válság és a drasztikus változások (a szocialista piac összeomlása és elvesztése, a gyorsuló infláció, a hazai cégek eladósodása, a pénzforrások teljes megszűnése, stb.) nem rendítették meg a cég gazdasági egyensúlyát. Amíg az általános tananyag kiadásában nagy szükség volt az állami beavatkozásra, a zenetanítást szolgáló kottakiadás menete változatlan maradt, külső korrekcióra nem került sor és az árak végül megállapodtak egy elfogadható szinten. A korábban megkötött nyugati szerződések garantálták a folyamatosságot, sőt az export is nőtt. A stabilitásért azonban nagy árat kellett fizetni: drasztikusan csökkent a könyvkiadás és a kortárs magyar művek kiadása.

A már említett feltételeknek köszönhetően, amikor a kormány megkezdte az állami vállalatok privatizációját a kilencvenes évek elején, sok nyugati befektető érdeklődött az Editio Musica Budapest iránt. A cég privatizációja 1994-ben történt meg, amikor az olasz Ricordi kiadó többségi tulajdonészt vásárolt. Később a Ricordi és az EMB is a német Bertelsmann Csoport kezébe került, és így a kiadó a Bertelsmann zenei részlegének (BMG) része lett.

2006-ban a Bertelsmann eladta zeneműkiadóit a Universal Music Group-nak, ekkor az EMB a Universal Music Publishing Group (UMPG) tagja lett. A kiadó neve ebben az időszakban változott Universal Music Publishing Editio Musica Budapestre.

2017. szeptemberében a Universal Music Publishing Group két jogutód társaságot hozott létre az EMB-ből.

A jogvédett XX. századi és a kortárs zenei művek az addigi nevén tovább működő Universal Music Publishing Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft  (UMPEMB) kezelésében maradtak. Ez a cég foglalkozik továbbra is a kölcsönanyag üzletággal és a jogkezeléssel.

Az újonnan, de jogutódként és a cég hajdani nevén létrejött Editio Musica Budapest Zeneműkiadó Kft-hez (EMBZ) került a több ezer zenepedagógiai kiadvány, valamint a Liszt és Bartók összkiadások kiadói szerződései. 

Az EMBZ feladata a saját és a UMPEMB kottáinak gyártása és terjesztése, valamint új zenepedagógiai kiadványok kiadása.

Az Editio Musica Budapest nevet tehát két önálló cég viszi tovább a jövőben, melyek egymást kiegészítve, egymással együttműködve folytatják a sok évtizedes tradíciót.