Kapcsolat

Telefon: (06-1) 236-1105
Fax: (06-1) 236-1101
Email: info­@­emb.hu

További címek...

Hírlevél

Értesüljön új kiadványainkról, ajánlatainkról email-ben!

Az EMB Rádióban részleteket hallgathat meg a kiadványainkban megjelent zenékből. Ha valamelyik felkelti a figyelmét, kattintson a futó feliratra, hogy további információkhoz jusson a műről.
EMB Radio

Petrovics Emil

Petrovics Emil a 20. század harmadik negyedének kiemelkedő színpadi komponistája. Három operája és balettje Magyarországon és Európa-szerte nagy sikert aratott. Ezek az eltérő karakterű és terjedelmű művek elsősorban a bergi hagyományokhoz kapcsolódó, igényes és egyéni zenei nyelvükkel, iskolát teremtő magyar prozódiájukkal és kiemelkedő drámai kvalitásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Petrovics Emilt elsődlegesen vokális érdeklődése operái mellett egy oratórium és kilenc jelentős kantáta megírására is késztette; emellett hangszeres életműve is figyelemre méltó. Petrovics zeneszerzői tevékenysége mellett tanárként és operaigazgatóként is meghatározó szerepet töltött be a magyar zenei életben, továbbá egy televíziós vetélkedősorozat népszerű zsűritagjaként hosszú időn át jelentős ismeretterjesztő missziót is vállalt.

Életrajza
 

1930. február 9-én született a jugoszláviai Nagybecskereken (Zrenjanin, ma Szerbia), és 2011. június 30-án hunyt el Budapesten. 1951-57 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Viski János zeneszerzés-növendéke volt. Első nemzetközi sikerét, az 1959-es liège-i zeneszerző-verseny egyik díját, vonósnégyesével aratta. Az igazi hírnevet azonban egyfelvonásos operája, a C’est la guerre hozta meg számára. A művet 1961-ben a Magyar Rádióban mutatták be, de a következő évben már az Állami Operaházban is színpadra állították, és ott lelkes fogadtatásban részesült. Később Oberhausenben, Nizzában és Szarajevóban is bemutatták.

1960-től 1964-ig a budapesti Petőfi Színház zenei vezetője volt, 1964-ben pedig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett. A Zeneakadémia professzorává 1969-ben nevezték ki; az itteni zeneszerzés tanszéket 1979 és 1995 között vezette. 1967-től 1999-ig a magyar szerzői jogvédő szervezet, az Artisjus munkájában is részt vett, 1983-tól elnökként. Az állami Operaháznak 1986 és 1990 között főigazgatója, majd 1993-tól 1995-ig főzeneigazgatója volt. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 1991-ben, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1993-ban választotta tagjává.
 

Díjai, kitüntetései:

Erkel-díj (1960, 1963), Kossuth-díj (1966, 2006), Érdemes Művész (1975) Kiváló Művész (1982), Bartók-Pásztory-díj (1989, 2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (2005).