Dubrovay László 2006-ban, Mozart születésének 250. évfordulójára írt alkotása egy 21. századi zeneszerző tisztelgése a zeneirodalom egyik legnagyobb géniusza előtt, amelyben eredeti ötletekkel építi tovább a Figaro házassága című opera egyik legismertebb dallamát (olaszul: ''Non piu andrai farfallone amoroso'', magyarul: ''Most pedig vége a szép időknek'').

Az ária témájára írt variációk sorában a zeneszerző különleges hangszereket, hangszercsoportokat von be, és maximálisan kihasználja azok technikai lehetőségeit, miközben a tőle megszokott tökéletes arányokat és sajátos zeneszerzői hangvételt ezúttal kivételesen nagy zenekari apparátuson valósítja meg.

A mű alkalmas a különféle zenei korszakok közötti átjárhatóság érzékeltetésére, de éppen így megszólaltatható egy ünnepi, tematikus hangversenyen is.