Szervánszky a rendkívül gondosan kimunkált formák mestere. Különleges minőségérzékéből és önfegyelméből fakadóan életműve nem túlságosan széles, kompozíciói azonban formálásukat és hangszíngazdagságukat tekintve korának legjobbjai közé tartoznak. Különféle műfajú vokális és instrumentális kompozíciók mellett színpadi- és filmzenéket is alkotott.

Pályakezdésétől kezdve erőteljes hatást gyakorolt zenéjére a bartóki örökség. Kísérletező hajlama, egyéni zeneszerzői karaktere a 2. világháború után eleinte derűs, idilli hangvételű művekben bontakozott ki. A népdal ihlette, pentatonikus vagy modális, tonális hangzásvilág mellett később megjelentek zenéjében az expresszivitás komorabb és sötétebb tónusai is, s formavilága is szabadabbá vált. Szervánszky volt az első zeneszerző, aki dodekafón zenét komponált Magyarországon. 1959-ben keletkezett Hat zenekari darabjában a magyar zenei hagyományba ágyazva alkalmazta átütő erővel a második bécsi iskola vívmányait. E kompozíciójával utat nyitott a kortárs zene nyugati tendenciái iránt érdeklődő fiatalabb nemzedékek számára.

Életrajza