Eötvös Péter korunk egyik legelismertebb zeneszerzője; emellett tanár és karmester, a 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója. Zeneszerzőként sohasem elégedett meg azzal, hogy pusztán zenét komponáljon, hanem mindig is egy komplex művészeti élmény, egy rituális esemény részesévé akarta avatni hallgatóságát. Ezzel szembehelyezkedett a 20. században olyan divatos absztrakt zenei törekvésekkel. Saját értelmezése szerint a zene ceremónia, ahogy azt az ősi kultúrákban is értelmezik.

Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle darabokat. Zenekari műveit többek közt a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar, a párizsi rádió Filharmonikus zenekara, Berlini, a Bécsi és a Los Angeles-i Filharmonikusok részére komponálta. Operái többek között a Glyndebourne-i Festival Opera, a New York-i Filharmonikusok, a müncheni, a madridi, a frankfurti és a kölni operaház részére készültek. Tíz operáját rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Már legelső teljes estét betöltő operájával, az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővérrel világsikert ért el. Legutóbbi operáját New York-ban mutatták be 2015-ben, Senza sangue címmel. Európa legnagyobb zenekarait vezényli, többek között a Berlini, a Müncheni, a Londoni, a Los Angeles-i és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekarát, s rendszeresen fellép a legnagyobb rádiózenekarok dirigenseként.

Műveinek kiadói: Editio Musica Budapest, Durand-Salabert Eschig  (Párizs), Ricordi Berlin, Schott Musik Mainz.

Életrajza

Eötvös Péter 1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen. Zeneszerzői és karmesteri diplomáit a budapesti Zeneakadémián és a kölni Zeneművészeti Főiskolán szerezte, pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként, majd Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR elektronikus stúdiójának munkatársa.

1978-ban Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain-t vezényelte a párizsi IRCAM megnyitása alkalmával; 1991-ig az együttes művészeti igazgatója volt.

1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd 2002 és 2007 között

ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Világszerte tart mesterkurzusokat (Edenkoben, Luzern, Basel, Madrid), visszatérő professzora a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.

1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal, továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek pályakezdését.

Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja.

Fontosabb díjai, kitüntetései:

 Officier de l’Ordre des Arts et des Lettres (1988), Bartók-Pásztory-díj (1997), Gundel-díj (2001), Kossuth-díj (2002), a Royal Philharmonic Society zenei díja (2002), Commandeur de l’Ordre des Arts et des Lettres (2003), Pro Europa zeneszerzői díj (2004), Classical Award for Living Composer (2004), Bartók Béla-emlékdíj (2006), a nemzetközi zenei szaksajtó nagydíja (Grand Prix de la PMI, 2006), Frankfurter Musikpreis  (2007), a Magyar Kultúra Nagykövete (2008), Arany Oroszlán életműdíjat (2011).

Egyes művei további számos nemzetközi díjat nyertek.