Alexander Massey 

A szerzői jogot világszerte a zeneszerzők valamint a kiadók alapvető jogaként tartják számon, és ennek jó oka van. Mégis, az alkotóknak és szerzői jogtulajdonosoknak gyakran származik anyagi veszteségük abból, hogy sokan vásárlás helyett lemásolnak vagy megosztanak olyan kiadványokat, amelyekért nem fizettek. Minden egyes alkalommal, amikor az alkotó vagy szerzői jogtulajdonos engedélye nélkül másolnak vagy terjesztenek egy művet, tulajdonképpen arra kényszerítik őket, hogy ingyen dolgozzanak.

Az alábbiakban a szerzői jog zenére vonatkozó alapelveinek rövid ismertetése következik. A második rész sorra veszi, hogy a felhasználók milyen érvekkel mentik fel magukat, amikor megsértik a szerzői jogot – és azt is leírja, hogyan lehet ezeket megcáfolni. A harmadik rész pedig azt mutatja be, milyen elvek mentén lehetne helyreállítani a méltányosságot a zeneszerzők és az őket segítő kiadók számára.

• I. rész: A szerzői jog elvei
• II. rész: Védeni a védhetetlent (a leggyakrabban előforduló önfelmentések a szerzői jog megsértésekor)
• III. rész: Védeni a védteleneket – hogyan akadályozzuk meg az illegális másolást és terjesztést?

I. A szerzői jog elvei

A szerzői jog olyan automatikus jog, amely az eredeti irodalmi, színházi, zenei és művészeti alkotásokat védi. Ez biztosítja, hogy azok, akik létrehoztak egy zeneművet vagy egy hangszeriskolát írtak, fizetséget kapjanak alkotásukért, és az adott mű alkotójaként ismerjék el őket. A szerzői jogtulajdonosok ellenőrzése alá tartozik, hogy művüket hogyan használják fel, azaz másolják-e, terjesztik-e, hogyan írják át, közvetítik-e TV-ben/rádióban, vagy hogy hogyan adják azt elő. Bárki, aki engedély nélkül használ fel egy jogvédett művet, jogsértést követ el, és szankcionálható.

A szerzői jogon belül a másolási jog a „copyright” a szerzői jogtulajdonosnak kizárólagos jogot biztosít arra, hogy a műről másolatot készítsen. Egy kotta megvásárlása arra jogosítja fel a vásárlót, hogy abból énekeljen vagy játsszon, de nem másolhatja vagy terjesztheti a tartalmát  – ez a szerző jogköre marad. Az engedély nélküli másolás – beleértve az e-mailben vagy az interneten való megosztást – sérti a szerzői jog tulajdonosának üzleti érdekeit, és ez lopásnak minősül.

Egy kotta kézzel történő lemásolása vagy egy kottaíró programba való bevitele, majd ennek kinyomtatása, többszörözése ugyanúgy sérti a szerzői jogot, és ez is a szerzői jogtulajdonosnak az alkotásából származó haszonra vonatkozó kizárólagos joga megsértésének minősül.

Egy zeneszerző művén változtatásokat eszközölni, abból feldolgozást készíteni, vagy egy mű adaptációját elkészíteni az alkotók és a kiadó beleegyezése nélkül szintén a szerző jogainak megsértését jelenti. Ha fel szeretnénk használni más zenéjét, akár csak egy rövid részt, fontos, hogy ehhez engedélyt kell kérni a szerzői jog tulajdonosától vagy az illetékes jogkezelő szervezettől. Ugyanez vonatkozik arra is, ha egy műből átdolgozást szeretnénk készíteni.

II. Védeni a védhetetlent

Sok vitát folytattam már a kottáknak az alkotók vagy kiadók engedélye nélküli fénymásolásáról. A vita általában úgy kezdődik, hogy van valaki, aki azt gondolja (és vehemensen érvel is mellette), hogy a másolást (beleértve fájlok e-mailben történő továbbítását) a jog megengedi. Pedig nem engedi meg. Ez lopás. Ennek okát az előző szakaszban már kifejtettük.

Az érvelés általában a „jóhiszeműségre”, az „életszerűségre” vagy a „gyakorlatiasságra” való hamis hivatkozáson alapul. A másolás mellett felhozott érvek végtelenül kreatívak. Íme közülük néhány:

1. „Csak pár példányról van szó.” Tényleg szabad lopni, ha csak kicsit lopunk? Ennek egy változata: „Csak egyetlen másolatról (vagy emailben küldött másolatról) van szó – az már nem oszt, nem szoroz.” Miből élne meg a szerző vagy a jogtulajdonos, ha mindenki ezt mondaná, és senki nem fizetne eredeti kottákért?

2. „Mindenki ezt csinálja.” Tényleg bármit megtehetünk, még ha az illegális vagy etikátlan is, csak mert mások is megteszik? Néha az emberek önellentmondásba keverednek, és egyszerre érvelnek az 1. és a 2. ponttal!

3. „Nem keresünk vele pénzt.” Szabad elvenni mástól valamit, ha nincs belőle anyagi hasznunk?

4. „Ezzel szívességet teszek a zeneszerzőnek/kiadónak – elmondom mindenkinek, milyen jót alkottak.” Szabad engedély nélkül elvenni valamit, ha mindenkinek elmondjuk, milyen nagyra értékeljük azt, amit elvettünk? Mert akkor a lopás elég abszurd formája lenne a dicséretnek. Vajon nem inkább azt gondolnák a többiek is, hogy ők is elvehetnek bármit anélkül, hogy fizetnének érte? Azt elfogadnánk, ha valaki jegy nélkül besurranna egy moziba, csak mert utána mesél másnak a filmről?

5. „A kották túl drágák.” Ha valaminek nem akarom kifizetni az árát, akkor helyes, hogy semmit sem fizetek, és engedély nélkül elveszem azt?

6. „Úgysem lehet megakadályozni.” Nincs hatalmunk afölött – sőt nem a mi felelősségünk –, hogy mit teszünk? Saját magunkat is képtelenek vagyunk megakadályozni abban, hogy másoljunk – ami illegális? Miért ne tehetnénk meg, hogy másokat is arra ösztönzünk, hogy hagyják abba az illegális másolást és a másolatok terjesztését, vagy legalább felhívjuk erre a figyelmüket?

7. „Ez tartja életben a zenét.” Mi tartaná életben a zeneszerzőt és a kiadót, ha nem kapnak fizetséget a munkájukért? Miért fektessenek annyi pénzt és időt a képzésükbe és a karrierjükbe, miért alkossanak, ha nem kapnak érte fizetséget? Más képzett szakemberektől is elvárjuk, hogy ingyen dolgozzanak? A másolás és az interneten való illegális terjesztés valójában óriási kárt okoz a művészeknek és a kreatív iparágnak szerte a világon. Professzionális művészeti szervezetek, alkotók, jogászok, törvényhozók és kormányok világszerte azon dolgoznak, hogy szigorítsák a törvényeket és tájékoztassák a nyilvánosságot annak érdekében, hogy változtassanak a kialakult helyzeten.

8. „Nem vagyunk profi zenészek.” Amatőrként vagy rajongóként szabad lopni vagy törvényt sérteni?

9. „Egy egyházi/jótékonysági szervezet számára kell.” A vallási intézményeknek és jótékonysági szervezeteknek szabad a törvény hatályán kívül működniük, és semmiért sem fizetniük? Világi művészeknek ingyen kellene dolgozniuk a vallási szervezetek számára? Kötelessége egy alkotónak adományozni egy jótékonysági szervezetnek, a szervezet által meghatározott módon? Jogilag vagy erkölcsileg megengedhető-e, hogy a jótékonysági szervezetek bárkitől bármikor elvegyenek valamit?

10. „Csak saját vagy magánhasználatra készül.” Méltányos-e elvenni mástól – hogy legyen valamink ingyen –, ha az „csak a mi saját használatunkra” kell? Akkor minek fizetni bármiért is?

11. „Csak egyetlen előadásra kell.” Miért fizessünk bármiért is, ha csak egyszer használjuk – mozi- vagy koncertjegyért, kölcsönzött videókért? Miért fizessünk ételért vagy italért? Ezeket mind „egyszer használjuk”.

12. „Utána megsemmisítjük a másolatokat.” Szabad ellopni és használni valamit, ha a bizonyítékot eltüntetjük? Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy senki nem fogja megtartani a saját példányát, vagy nem készít róla másolatot?

13. „Senki sem zenélne, ha minden kottát meg kellene vásárolni.” Vajon senki sem eszik és öltözködik, mert minden egyes darabért fizetni kell? Tényleg igaz, hogy senki sem hajlandó árukért vagy szolgáltatásokért méltányos árat fizetni?

14. „Az a szerző amúgy is rengeteg pénzt keresett már. Belefér neki, hogy van nálam pár másolat.” Szabad-e lopni valakitől, aki jómódú – vagy akiről azt hisszük, hogy jól él? A mi jogunk eldönteni, hogy más hogyan ossza be a jövedelmét – különösen, ha az a mi javunkat szolgálja?

15. „A zenészeknek szerelemből kellene zenélniük, és hálásnak kellene lenniük azért, ha az embereknek kell, amit csinálnak.” Csak olyanoknak fizessünk, akik nem szeretik a munkájukat? Csak akkor fizessünk másoknak, ha nem tetszik, amit produkálnak?!

Ennek a résznek a „Védeni a védhetetlent” címet adtam. A problémát az okozza, hogy a szerzői jogok megsértését nagyon könnyű megúszni. Sajnos a másolás kérdését néha annyival elintézik, hogy „senki sem fogja megtudni”. Bár vannak jogszabályok, ez a bűncselekmény nagyrészt felderíthetetlen, ami azt jelenti, hogy a szerzői jogok megsértése valójában „a védtelenek kihasználása”. Ez erkölcsileg védhető lenne?

III. Védeni a védteleneket

Íme néhány alapelv, amellyel érvelhetünk a zeneművek illegális másolása és terjesztése ellen, és amelyek iránymutatásul szolgálhatnak a szerzői jogokkal, valamint az alkotók jogaival és jogos követeléseivel kapcsolatban.

1. Cél a törvény betartása. A szerzői jogi szabályozás eszméje és célja a társadalmi igazságosság és méltányosság megőrzése.

2. Aki más kárából hasznot húz, köteles kártérítést nyújtani. Csak akkor másolhatnánk, ha igaz lenne, hogy az alkotó vagy a kiadó semmit nem veszítene ezáltal. A kottamásolás azonban egyértelműen kárt okoz. Miért legyen a diákoknak, előadóknak, tanároknak – sőt, a festékpatron-, fénymásoló- és papírgyártóknak is – hasznuk a kompozíciókból, miért tudjanak előrelépni a karrierjükben vagy jövedelmet növelni anélkül, hogy az ezt lehetővé tevő alkotóknak kompenzációt fizetnének? Épp az alkotókat kellene semmibe venni, miközben oly sokan mások profitálnak a munkájukból? A kottamásolás nem egy sértett nélküli bűncselekmény. Az alkotók és a kiadók munkatársai a sértettjei, az áldozatai ennek.

3. Valakinek a saját befektetéséből (idő, tehetség, egyéb erőforrások) nem lehet másnak haszna – a nyereség a valós „befektető” kizárólagos joga. Ebben az esetben, egy zenemű létrehozásakor, a zeneszerző és a kiadó a befektetők; a másolás sérti az alkotók üzleti jogait.

4. A tulajdonos (ebben az esetben az alkotó) bizonyos jogokat eladhat, míg másokat megtarthat. A nemzetközi jogban az a konvenció, hogy az alkotó (vagy kiadó) eladja a kottát, de a kotta másolására vonatkozóan megtartja kizárólagos jogait – ez azt jelenti, hogy a kotta megvásárlásával nem vásárolunk jogot további másolatok készítésére.

5. Ne úgy gondolkodjunk, hogy: „Ami az enyém, az az enyém, ami a tiéd, az is az enyém.” Aki azt mondja, hogy szabadon lemásolhat egy kottát, az azt mondja az alkotónak: „A kotta, amit megvettem, az enyém, és a másolás jogai is az enyémek.” Az állítás első fele igaz, de a második fele jogilag valótlan, emellett önző is: a másolási jogok kizárólag az alkotót és a kiadót illetik.

6. Az aranyszabály: ne tedd azt másokkal, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek. Nem szeretjük például, ha mások kihasználnak minket, vagy ha nem adják meg a kellő elismerést a munkánkért és az erőfeszítéseinkért. Ha látjuk vagy tudunk arról, hogy illegálisan másolnak kottát, és nem teszünk semmit, az is helytelen.

7. Cselekedj helyesen. Ragaszkodj a „fair play”-hez. Egy alkotónak nincs vagy alig van eszköze arra, hogy megakadályozza az engedélye nélküli másolást vagy terjesztést, pedig vesztesége származik abból, ha ezt megteszik. Állítsd meg te azokat, akik így cselekszenek. Szólalj fel az engedély nélküli másolás és a másolatok használata ellen.

A szerzői jog lényegében jogi és erkölcsi tulajdonjogokat biztosít; a zene a zeneszerző tulajdona, a kotta pedig a zeneszerző és a kiadó együttes tulajdona. A vásárló joga csak a megvásárolt kotta használatára terjed ki. Ha az olvasó egyetért a fenti érvekkel, akkor van még egy elv, amelyet figyelembe kell vennie:

8. Embertársaink tulajdonának ugyanolyan értékesnek kell lennie számunkra, mint a saját tulajdonunknak. Megvédjük zenésztársaink tulajdonát, vagy összejátszunk a lopásban?

Zárógondolat

Az, hogy szeretünk egy zeneművet, még nem jelenti azt, hogy ne kellene fizetnünk érte. A kották engedély nélküli másolatainak használata vagy terjesztése jelentheti a mű megbecsülését, ugyanakkor ez a mű alkotóinak semmibe vétele. Oda tudnánk állni egy szerző elé, hogy a szemébe mondjuk: „Annyira tetszik, amit alkottál, hogy elveszem tőled. És nem adok cserébe semmit, mert a) nem érdemled meg, b) mert sosem fog kiderülni, és c) mert egyszerűen nem érdekelsz.”

Fordította Tímár Zsófia. Eredeti cikk: https://www.oxfordsinginglessons.co.uk/music-and-copyright-in-defence-of-creators/