Deutsch
English
Español
Français
Polski
Română
Slovenský
Slovenščina
中文Új kortárs művek kottái az UMPEMB-től
Az elmúlt hónapokban számos új hangszeres és kórusmű jelent meg a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest (UMPEMB) kiadásában.
Gárdonyi Zoltán, Csapó Gyula, Serei Zsolt, Balogh Máté és más kiváló kortárs magyar zeneszerzők legújabb műveinek kottáját megvásárolhatják webboltunkban és a zeneműboltokban.
Balassa Sándor 1935-2021
Balassa 1965-ben diplomázott zeneszerző szakon és művei néhány év alatt jelentős nemzetközi figyelmet keltettek. A párizsi zeneszerző-szemlén már 1971-ben díjat nyert, s a hetvenes évek végétől sorra kapta a megrendeléseket olyan intézményektől, mint a Koussevitzky vagy az Elizabeth Sprague Coolidge Alapítvány, illetve a Bostoni Szimfonikus Zenekar. Zenéjét rendkívüli műfaji változatosság, gazdag invenció és erőteljes lírai kifejezés jellemzi, utóbbi összefügg a vokális zene és a költészet iránti különleges érzékenységével. Korai, szabad dodekafónián alapuló stílusa a nyolcvanas évektől fokozatosan adta át helyét a diatonikusabb gondolkodásnak, s zenéjében meghatározóvá vált az európai zenei múlt és a magyar népi tradíció hatása.Bella Máté Hesperusa Budapesten
Bella Máté 2017-ben írta Hesperus című alkotását brácsára és együttesre. A mű az Ensemble Intercontemporaine felkérésére készült, bemutatója 2019. február 16-án volt a Francia Rádióban. Idén május 18-án a Budapest Music Centerben Bársony Péter lesz a magyarországi bemutató szólistája, az UMZE együttesét Vajda Gergely vezényli. Ennek az előadásnak a kapcsán kérdeztük a zeneszerzőt.
Milyen komponálási elképzelések mentén született meg a Hesperus?
Ez a mű egy ensemble-sorozat harmadik darabja: Először a Chuang Tzu’s Dream készült el csellóra és együttesre, majd a Trance hegedűre és együttesre, végül ezekhez csatlakozik a Hesperus brácsára és együttesre. Ezek a kompozíciók voltaképpen versenyművek, és engem ebben a műfajban főleg az érdekel, hogy a szólóhangszer lehetőségeit minél színesebben bemutassam. A kísérőegyüttes polifon hátteret rajzol a szólóhangszer mögé, mintha a szólista árnyékát jelenítené meg, s egyúttal egyfajta visszhangként is működik, ami átvesz és átalakít motívumokat és más zenei elemeket a szólistától.
Photo: VivienNaomi Photography
Kurtág György 95 éves
„M
inden hangjegy, amit leír, lényegi. Soha nincs benne semmi csevegés. Soha nincs benne az, hogy bárkinek, akár a közönségnek tetszeni akarna. Számára csak az igazság, a lényeg létezik, az, hogy a zenében soha nem lehet hazudni. ” - Így foglalta össze a közelmúltban Heinz Holliger barátja és zenésztársa, a hamarosan 95. születésnapját ünneplő Kurtág György életét és munkásságát. Holliger rövid, megfontolt kijelentései mintha Kurtág köztudottan aforisztikus zenei stílusát visszhangoznák.
„Az ember sohasem érkezik elkésve” - mondta egyszer Kurtág, utalva lassú, aprólékos munkamódszerére. Érett zeneszerzői karrierjét 1958-ból datálja, amikor egy év párizsi tartózkodás után visszatért magyarországi elszigeteltségébe a vasfüggöny mögött, életfeladata tudatában, és hogy – mint évtizedekkel később fogalmazott – „külső körülmény nem befolyásolhatják már azt, ami ettől kezdve velem történik.”
Ez a több mint hatvan éves gondolat ma is érvényes, mivel Kurtág rendíthetetlenül követi a saját útját. Kezdetben zeneszerzőként és tanárként egyedülálló zeneiségének híre csak a magyar rajongók egy kis köre számára vált ismertté. A Bornemisza Péter mondásai 1968-ban észrevétlen maradt Darmstadtban. De nem így A boldogult R. V. Trouszova üzenetei tizenöt évvel későbbi bemutatója Párizsban, amit utóbb Pierre Boulez vett hanglemezre. És azóta a kurtágiánusok tábora lassanként megszámlálhatatlanná nőtte ki magát. Zenéjének középpontja megváltoztathatatlan, de a zenei megnyilvánulások megdöbbentően változatosak: az éteritől a közönségesig, a szelídtől a kegyetlenig, a fenyegetőtől a groteszkig. Ebben a teljes spektrumban az a közös, hogy a gesztusok mindig közvetlen és egyértelmű módon kommunikálnak a hallgatóval.
Száz éve született Szőllősy András
„A harmadik mester” – hűséges monográfusa, Kárpáti János nevezte így a száz éve, 1921. február 27-én született Szőllősy Andrást. Harmadik a vele szinte egyidős, szintén Erdélyben született, majd a budapesti Zeneakadémián végzett Ligeti György és Kurtág György mellett – vagyis inkább világhírűvé vált kortársai mögött.
A zeneszerzői életmű terjedelemre nézvést vékony, alig harminc önálló kompozíció, legnagyobbrészt az 1970–80-as évekből, amiket néhány „őszike” követett 2002-ig. A pálya kései indulását az magyarázza, hogy bár Szőllősy részben Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzést tanult, az 1960-as évek közepéig néhány filmzene megírása mellett inkább zenetudósnak érezte magát, aki nagy elődei, Kodály és Bartók Béla zeneművei és írásai összegyűjtését és jegyzékbe foglalását tekintette fő feladatának (Bartók-jegyzéke, az Sz-számok máig használatosak a Bartók művek azonosítására).
