Az ismert svájci zeneszerző-karmester, Olivier Cuendet évtizedek óta működik együtt Kurtág Györggyel. Ennek a közös munkának egyik eredményét, a …concertante… kamaraegyüttesre áthangszerelt változatát 2020. január 16-án mutatta be Amszterdamban az Asko|Schönberg együttes, majd két héttel később Washingtonban is előadták. A közeljövő tervei között szerepel a Zwiegespräch szintetizátorra és zenekarra írt változatának lemezfelvétele, illetve egy ütős-zenekari változat bemutatása.

Mostanáig Kurtág három kompozícióját dolgozta át: két esetben az átdolgozások az eredeti partitúra kibővítései (Zwiegespräch és Játékok), a harmadik pedig egy redukció (… concertante…). Miért választotta ezeket a műveket?

Nem mondhatom, hogy én választottam a műveket, inkább a művek választottak engem. Amikor felismertem Kurtág egyik nagyon egyedi munkamódszerét, vagyis hogy folyamatosan újrahasznosítja korábbi műveit és gyakran merít a régebbi kompozíciókból, különösen a Játékokból, megkérdeztem tőle, hogy megpróbálhatom-e különféle technikákkal és improvizációkkal néhány zongoradarabját hangszeres együttesre átültetni. Ezeket az első kísérleteket többször előadtuk együttesemmel, az EnsemBle BaBel-lel, többek között Budapesten is. Az első, többnyire improvizált próbálkozások után Kurtág arra ösztönözött, hogy néhányat rögzítsek írásban is; az eredmények nagyon távol voltak az improvizációtól, ám a „játék” ötletét megtartottuk a Játékokból. Időközben ifjabb Kurtág György megkérdezte, hogy volna-e kedvem foglalkozni a Zwiegesprächhel, majd a ...concertante…-val. Mindkét mű nagyszerű zene, ám egyensúlyi problémákkal:  a Zwiegesprächben a vonósnégyes és a szintetizátor között, a …concertante…-ban pedig a két szólista és a nagyon nagy méretű szimfonikus zenekar között. A kihívás az volt, hogy megfelelő teret biztosítsunk a zene számára, valamint a zenei anyag átalakítását (Zwiegespräch) vagy egyszerűsítését (…concertante…) kellett elvégezni.