Október 27-én, 76 éves korában elhunyt Jeney Zoltán, a magyar zeneszerzés kiemelkedő személyisége.

Az 1970-es és 80-as években kibontakozó magyar experimentális művészeti mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Fiatalkori kompozícióiban gyakoriak a forma-, dallam-, ritmus- vagy hangrendszerképző elemekként alkalmazott zenén kívüli alapanyagok, például szöveg-idézetek, sakk-játszmák lépései, solitaire-játék mozgásai, telex-szövegek ritmusai és más rendszerek. Az 1980-as évektől újra alkalmazni kezdte az ellenpont barokk és barokk előtti korszakokra hivatkozó módjait, s emellett zenéjében megjelent egy archaikus hangütés, melynek deklamációja és dallamképzése egyrészt a gregorián, másrészt a magyar népzene hagyományaiból táplálkozik. Bár technikai értelemben minden alkotása a korábbi évtizedekben kialakított alapelvek továbbvitele és összegzése, élete utolsó évtizedeiben írott műveiben már nyíltan érvényesült az érzelmi felszabadultság és érzéki közvetlenség is, melyet fiatalkori műveiben szándékoltan a szigorú konstrukciók mögé rejtett.

Az UMP Editio Musica Budapesthez első művének 1968-as megjelenése óta több mint ötvenéves kapcsolat fűzte. Váratlan halála számos további közös munkánkat szakította meg. Ezeket a terveket már az ő távollétében, az ő szellemiségéhez igazodva kell bevégeznünk.

Életművét gondozzuk, emlékét megőrizzük.

Bővebben...