Láng István művészete alapvetően drámai. Kompozícióinak téma- és karaktergazdagsága a zene mint humánus művészet iránti elkötelezettséggel párosul. Épp ezért a formálás tisztán intellektuális, strukturális szépségéről inkább a kifejezés intenzitására helyezi a hangsúlyt. Műveiben éppúgy megfigyelhető a kontrapunktikus, mint az aleatorikus vagy éppen szeriális, matematikai arányosságokon alapuló szerkesztés. Jellemző rá a hangzásbeli lehetőségek gazdag kiaknázása, amit a sajátos játékmódok és effektusok alkalmazása mellett a különleges hangszer-összeállításokkal ér el. Színpadi, vokális és instrumentális műfajokban egyaránt alkot.
 
Életrajza

Láng István 1933. március 1-jén született Budapesten. Magánúton folytatott tanulmányok után 1950 és 1958 között Viski János, majd Szabó Ferenc vezetésével zeneszerzést tanult a budapesti Zeneakadémián. 1957 és 1960 között Nádasdy Kálmán tanársegédeként a Színház és Filmművészeti főiskolán dolgozott. 1958-ban a Varsói Ősz látogatójaként megismerkedett Stockhausen-, Nono-, Lutosławski- és Cage-kompozíciókkal. Tapasztalatai teljesen átformálták zenei gondolkodását. Az elektronikus zene rendkívüli hatást gyakorolt rá. Hazatérve cikket írt egy elektronikus zenei stúdió létesítésének szükségességéről. 1963-ban részt vett a darmstadti Nemzetközi Új Zenei Kurzusokon, ahol Stockhausen, Ligeti, Boulez, Berio előadásait hallgatta. 1966 és 1984 között az Állami Bábszínház zenei tanácsadója volt. 1973-tól 2007-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított (transzponálás, partitúraolvasás, majd kamarazene).

Láng István 1974-től részt vett a HEAR Stúdió munkájában. Jelentős zenei közéleti tevékenységet fejtett ki a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkáraként (1978–1990), valamint 1984 és 1988 között az Új Zene Nemzetközi Társasága (ISCM), valamint 1990 és 1994 között a Nemzetközi Zenei Tanács (IMC-UNESCO) végrehajtó bizottságainak tagjaként. 1973-ban a Láng István 1974-től részt vett a HEAR Stúdió munkájában. Jelentős zenei közéleti tevékenységet fejtett ki a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkáraként (1978–1990), valamint 1984 és 1988 között az Új Zene Nemzetközi Társasága (ISCM), valamint 1990 és 1994 között a Nemzetközi Zenei Tanács (IMC-UNESCO) végrehajtó bizottságainak tagjaként. 1973-ban a University of Colorado, 1985-ben és 1987-ben a CNM Mexico City, 1988-ban a New Mexico State University vendégelőadója volt.

Díjai, kitüntetései

a Ludwigshafeni Zeneszerző Verseny I. díja (1961), Erkel-díj (1968, 1975), Érdemes Művész (1985), Bartók–Pásztory-díj (1994), Artisjus-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2009)