Dubrovay László (*1943) egyik legkorábbi fúvószenekari alkotása az 1993-ban komponált Berregő polka, melyben a műfajban eddig még kiaknázatlan, speciális hangszínek és effektusok használatával aratott osztatlan sikert.

Már a cím is jelzi, hogy a műben a rézfúvós hangszerek sok esetben különleges megszólaltatásának meghökkentő pillanatait és a klasszikus zenei értékeket egyaránt megtalálhatjuk. A frappáns karakterdarab minden pillanatát érdekessé teszi az oszlopszerű, távoli felhangokkal dúsított harmóniák és a horizontális dallamalkotás kitűnő egyensúlya.

A Berregő polka előadása remek lehetőség a klasszikus dallamok és az újszerű hangszerkezelés kontrasztjának segítségével eljuttatni a közönséghez a 20-21. századi zene üzenetét, értékeit.

Dubrovay László 2006-ban, Mozart születésének 250. évfordulójára írt alkotása egy 21. századi zeneszerző tisztelgése a zeneirodalom egyik legnagyobb géniusza előtt, amelyben eredeti ötletekkel építi tovább a Figaro házassága című opera egyik legismertebb dallamát (olaszul: ''Non piu andrai farfallone amoroso'', magyarul: ''Most pedig vége a szép időknek'').

Az ária témájára írt variációk sorában a zeneszerző különleges hangszereket, hangszercsoportokat von be, és maximálisan kihasználja azok technikai lehetőségeit, miközben a tőle megszokott tökéletes arányokat és sajátos zeneszerzői hangvételt ezúttal kivételesen nagy zenekari apparátuson valósítja meg.

A mű alkalmas a különféle zenei korszakok közötti átjárhatóság érzékeltetésére, de éppen így megszólaltatható egy ünnepi, tematikus hangversenyen is.

A szerző 80. születésnapja alkalmából jelent meg az "Ünnepi zene" című műve.

A címének megfelelően ünnepi hangulatú mű 2000-ben született meg fúvószenekari hangszerelésben, melyet később a szerző szimfonikus zenekarra is átírt.

Ebben az alkotásában Dubrovay László (*1943) szakít a tőle megszokott, sajátos fúvószenekari hatásokkal; inkább a szekundsúrlódásokkal és távoli felhangokkal sűrített, élénk rezgések kerülnek előtérbe. A hangzást az akár sorozatosan is megjelenő díszítő trillák, a magas regiszterekben megszólaló, vibráló súrlódások színezik. Az előadást a tér jobb- és baloldalán elhelyezhető külső trombiták teszik még különlegesebbé. A trombiták, illetve a szárnykürtök összesen tíz szólamra oszthatók, így az előadás akár önálló együttessel, akár összevont zenekarokkal, nagyszabású fesztiválok zárásaként szokásos előadásban is megszólaltatható.

Ez a kompozíció remek választás lehet ünnepi hangversenyekre, hiszen egyszerre nagyszabású, újszerű és az előadói tér szabad kialakítása által különleges alkotás.

A Concert Band sorozatban két új fúvószenekari mű jelent meg Balázs Árpádtól.

A Kuruc képek tárogatóra vagy szopránszaxofonra és koncert-fúvószenekarra című mű zenei alapanyagaként a Rákóczi-szabadságharc korából származó dallamokat használ a zeneszerző.

A Rapszódia cimbalomra vagy marimbára és koncert-fúvószenekarra a Liszt Ferenc által létrehozott egytételes szerkezetet követi. Szenvedélyesen érzelmes, színekben és karakterekben gazdag, lírai zenekari alkotás, melynek ott a helye az igényes zenét játszó fúvószenekarok repertoárjában.

A műveket a Universal Music Publishing Editio Musica Budapest adta ki. A Concert Band sorozat többi kiadványához hasonlóan a partitúra szólamanyaggal együtt és anélkül is megjelent.