Sugár Rezső a Kodály Zoltán által nevelt magyar zeneszerzők nemzedékének kiemelkedő tehetségű és számos műfajban alkotó képviselője volt. Fiatal korában elsősorban kamarazenét komponált. Ezt oratóriumok és kantáták követték, amelyekben Honegger hatása mutatható ki. A magyar történelemből és népművészetből kiindulva, nemzeti és neoklasszikus hajlamait követve Sugár egyéni stílust alakított ki; a 60-as években írt zenekari műveit a bartóki formavilág befolyásolta. Utolsó kompozícióinak stílusa elérkezett korának avantgárd zenei nyelvéhez, alapjában véve azonban hű maradt a Bartók-zene örökségéhez.



Életrajz

Sugár Rezső Budapesten született 1919. október 9-én, és ugyanott hunyt el 1988. szeptember 22-én. Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a budapesti Zeneakadémián (1937-42), közben filozófiát is hallgatott az egyetemen. 1946 és 1949 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában (1949-1966), illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképzőjének budapesti tagozatán (1966-1968) oktatott zeneszerzést. 1968-tól 1979-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszékén működött tanszékvezető tanárként. 

Díjai, kitüntetései:

Erkel-díj (1953), Kossuth-díj (1954), Érdemes Művész (1976); Bartók-Pásztory-díj (1986).