Papp Lajos (1935–2019) zeneszerző, zongoraművész, a magyar zenepedagógia nemzetközi hírű képviselője. Zongora-ABC-jét, valamint elsősorban zongorára, de más hangszerekre és kamaraegyüttesekre is komponált pedagógiai műveit világszerte ismerik és használják a zenét tanulók. 

Papp Lajos Debrecenben született egy zenekedvelő, zenei érdeklődésű kiskereskedő családban. A debreceni konzervatóriumban tanult, majd 1960-ban a budapesti Zeneakadémián diplomázott zeneszerzés és karmester szakon.

Szakmai pályáját zongora- és zeneelmélet-tanárként kezdte, innen ered egyre fokozódó érdeklődése a zenepedagógia iránt. Pályája elején számos új szempontú tantárgyi struktúra, oktatási anyag kidolgozásában vett részt. 1963-ban felkérték a budapesti Nemzetközi Gordonkaverseny kötelező darabjának megírására, a gordonka ihlette első nagyszabású versenyművét, csellóversenyét is, amelyet 1965 márciusában, a Zeneakadémia Nagytermében mutattak be. A kritikusok szerint az 1966-ban komponált Dialogo per pianoforte ed orchestra című darabjával talált rá saját zeneszerzői hangjára. 

1971–73 között egy zeneszerzői ösztöndíjjal a bázeli Zeneakadémián tanult, ezt követően a németországi Oldenburgban telepedett le, ahol évtizedeken keresztül zongora- és zeneelmélet-tanárként működött. Ettől kezdve elsősorban zenepedagógiai műveket komponált. A nagy sikerű Zongora-ABC című kétkötetes hangszeriskoláját több évtizedes saját tanítási tapasztalatai és zenepedagógus kollegáinak javaslatai alapján dolgozta ki. Pedagógiai koncepciójában – amely utat nyit huszadik századi klasszikus zenére is – hangsúlyos szerep jut a magyar népdaloknak és más európai népek népzenéjének. Papp Lajos számos népszerű zongoradarab-sorozattal kedveskedett a gyerekeknek, például olyan mesefeldolgozásokkal, mint Az égig érő fa, Az aranykulcs, vagy A kővágó.

Népszerűségét mi sem tanúsítja jobban, hogy még életében róla elnevezett zenei versenyeket rendeztek.