Weiner Leó

Weiner Leó (1885. április 16. Budapest, 1960. szeptember 13. Budapest) zeneszerző és pedagógus. 1901-ben beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol 1906-ig Koessler János növendéke volt. 1906-ban Liszt Ösztöndíjat kapott, op. 3-as Szerenád c. művéért elnyerte a Volkmann és Erkel díjakat, Agnus Dei c. kórusművéért a Haynald díjat és Magyar ábránd c. tárogatóra és cimbalomra írt darabjáért a Schunda díjat.

A Pesti Vígopera korrepetitora volt (1907-8), később a Ferenc József jubileumi pályadíj lehetővé tette számára, hogy hosszabb tanulmányútra Bécsbe, Lipcsébe, Berlinbe és Párizsba utazzon. 1908-ban kineveztést nyert a Zeneakadémiára, ahol zeneelméletet, zeneszerzést (1912-22) és kamarazenét (1920-57) tanított. Utóbbi munkájával nemzetközi elismerést szerzett és megteremtette a világszínvonalú magyar kamarazenélés alapjait. Tanári működése egy egész zenészgenerációra hatott, köztük volt Doráti Antal, Solti György, Ormándy Jenő, Kentner Lajos, Földes Andor, Zathureczky Ede, Végh Sándor, Starker János, a Lehner, Magyar és Bartók Vonósnégyes, stb. A Zeneakadémia haladó növendékeiből karmester nélküli zenekart szervezett (1928). Későbbi díjai: Coolidge díj (1922) a Második vonósnégyesért, Állami Díj (1933) az op. 18-as Szvitért, valamint két Kossuth díj (1950, 1960).

Weiner valójában nagy technikai tudású romantikus zeneszerző volt, ellenezte Stravinsky és Bartók újításait, de bizonyos mértékig elfogadta Bartók és Kodály nemzeti zenére vonatkozó elképzeléseit. Ő maga nem volt népzenegyűjtő, a népdalokat Lajtha László ismertette meg vele, ennek a népzenei gondolkodásnak eredményeként született op. 18-as Szvitje. Zenéjére alapvetően Beethoven, Mendelssohn, Bizet és esetenként Brahms hatott, a klasszikusok hatására fejlesztette ki saját zenéjének tiszta és kiegyensúlyozott stílusát, zenekari gondolkodását, ami a leginkább átirataiban mutatkozott meg.

Életművét négy szakaszra oszthatjuk: az I. világháború előtti évek (1905-13), a neoklasszikus periódus (1918-24), a következő alkotóperiódusban a magyar népzenei anyag kerül stílusának középpontjába (1931-51), végül az ötvenes évek (1952-60), melyek termésére az op. 43, Toldi c. szimfonikus költemény a legjellemzőbb. Említést érdemelnek Bach, Liszt és Schubert műveinek, valamint Bartók Két román táncának zenekari átiratai, sok átiratát  külföldön Reiner Frigyes tette ismertté. Életének utolsó éveiben Beethoven összes zongoraszonátájának közreadásával foglalkozott.
 
Klarinét és zongora
$17.95
Vonószenekar
$8.95
Zongora négykezes
$17.95
Klarinét és zongora
$16.45
Hegedű és zongora
$12.95
Hegedű és zongora, Brácsa és zongora, Klarinét és zongora
$14.45
Gordonka és zongora
$17.95
Hegedű és zongora
$48.45
Zongora négykezes
$17.95