Dubrovay László pályája első szakaszában megkülönböztetett érdeklődéssel fordult az elektronikus zene felé. Elektronikus stúdiókban realizált műveinek tapasztalatai különleges hangszín effektusokként vagy zörejelemekként hagyományos együttesekre vagy szólóhangszerekre írt kompozícióiban is megjelentek. Az 1990-es évektől jelentős stiláris fordulatot hajtott végre zenéjében, visszatért a tradicionális műfajokhoz és zenei formációkhoz, műveiben újra megjelentek a tonalitás bizonyos elemei, a későromantikus dallamosság, valamint – a bartóki hagyományok folytatásaként – egy jellegzetes modern magyar hangvétel. 
 

Dubrovay László 1943. március 23-án született Budapesten. Zeneszerzés tanulmányait Szelényi István, Viski János, és Szabó Ferenc vezetésével végezte a budapesti Zeneakadémián, diplomáját 1966-ban szerezte meg. 1972–74 között DAAD-ösztöndíjjal Karlheinz Stockhausennél folytatott zeneszerzés-, Hans-Ulrich Rumpertnél pedig elektronikus zenei tanulmányokat. 1975-ben a Kölni Rádió (Westdeutscher Rundfunk) felkérésére komponálta Sóhaj című művét, az ottani elektronikus stúdióban. 1976 és 2008 között zeneelméletet tanított a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Elektronikus és computer-kompozícióit nagyrészt külföldi stúdiókban készítette (Köln, Freiburg, Berlin, Lüneburg, Bourges, Stockholm), de dolgozott a Magyar Rádió elektronikus stúdiójában is. Délivrance című orgonaműve első díjat nyert 1973-ban a lengyelországi Szczecinben rendezett zeneszerzőversenyen, Succession című zenekari darabja második díjat nyert 1974-ben a Trieszti zeneszerzőversenyen.

 

Díjai, kitüntetései
Erkel-díj (1985), Bartók–Pásztory-díj (1996), Érdemes Művész (1998), Magyar Művészetért Díj (2001), Artisjus-díj (2006), Kossuth-díj (2013)