Fotó: a Járdányi család engedélyével

Járdányi Pál (született: Paulovics Pál, Budapest, 1920. január 30. – Budapest, 1966. július 29.) Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző, a 20. század egyik legjelentősebb népzenekutatója volt. Emellett jelentős kritikusi, valamint tanári munkássága is. Zenekari és kórusműveiben gyakran használ fel népdalokat. Bartók mintájára műveire erőteljes magyar népzenei karakter jellemző, még olyan esetben is, amikor konkrét népzenei forrás nem azonosítható.

Zenei tehetségére hamar fény derült, hegedűtanulmányait 1928-ban Rómában kezdte. Hazatérve Budapestre, Votisky Ilonánál folytatta a hegedülést, majd elkezdett zongorázni is. 1933-tól zeneszerzést tanult Bárdos Lajosnál. Gyermekkorától rajongott Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiért. 1930-ban a ciszterciek Szent Imre Gimnáziumába járt, ahol tanára volt többek között Rajeczky Benjamin, a híres ciszterci pap és zenetudós, a későbbi kolléga. 1936-ban felvételt nyert a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Zathureczky Edétől hegedűt, később Kodály Zoltántól zeneszerzést, Kósa Györgytől zongorát tanult. 1938-ban érettségizett, majd – zeneakadémiai tanulmányai folytatása mellett – beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakára. Néprajzból 1942-ben diplomázott, egy évvel később pedig doktorált. Ugyanebben az évben diplomázott a Zeneakadémián is.